Hulladékgyűjtés
Portálunk annak próbált utánajárni, miként adhatja le a lakosság a már nem működő, vagy megunt elektronikai háztartási felszerelését.
Kezdetben egy jól hangzó információval rendelkeztünk: Szatmárnémetiben 2006-óta foglalkoznak elektronikai hulladékok gyűjtésével, méghozzá nem is akárhogyan: erre a célra kijelölt helyen!
Autóba ültünk és magunkkal vittünk három fekete-fehér készüléket is, amely a román televíziómárkák hőskorának bizonyítékaként szolgálhatna az utókor számára, ha erre igény és főleg hely lenne otthonainkban. És hogy a rádiózás kedvelőinek is kedvében járjunk, egy szintén román gyártmányú, kaki színű rádiót is magunkhoz vettünk, amelyet még nagyszüleink szereztek be, hogy a Szabad Európát hallgathassák a csendes éjszakákon.
Természetesen, mint más ügyintézés, ez sem ment egyszerűen, hiszen már az is kisebb gondot okozott, hogy megtaláljuk a gyűjtőpontot. Valószínűleg igen kevesen élnek közülünk ezzel a lehetőséggel, mivel többünk vagy nem rendelkezik személygépkocsival, vagy ideje nem engedi, hogy a 14-es lakónegyedben keresgélje az egykori kazánház épületét, ahol nyugodt szívvel megválhasson a hajdanán kincset érő készülékektől, azoktól az elektronikai családtagoktól, amelyeken olyan jól néztek ki például a horgolt fehér díszeken elhelyezett cserépbe ültetett muskátlik.
Mi azonban erőt vettünk magunkon és felkerestük ezt a bizonyos lerakatot, hogy méltó helyet biztosítsunk a három televíziónak és a zöld rádiónak. A helyszínen azonban lelakatolt ajtó fogadott bennünket. A fémajtón a gyűjtéssel foglalkozó cég megnevezése, illetve a nyitvatartási információ szerepelt, amely arról árulkodott, hogy elméletileg lenniük kell itt alkalmazottaknak, akik azért felelnek, hogy az eldobásra váró hulladékot átvegyék a lakosságtól.
Elektronikai hulladékhegyek fogadtak minket az épületben
Miután konstatáltuk, hogy az épületen nincs más ajtó, amelyen keresztül bejuthatnánk az elektronikai hulladékok Mekkájába, csengettünk, hiszen a felirat szerint ezt kell tennünk.
A csengetésre azonban semmilyen válasz nem érkezett, hiszen az épület üres volt. Kitűzött célunk végrehajtásában azonban senki nem tántoríthatott el, így telefonálgatni kezdtünk különböző intézményekhez, hogy megtudjuk, hogyan is teljesülhet be vágyunk.
Néhány személlyel való beszélgetésünk után sikerült telefonon felvennünk a kapcsolatot a gyűjtéssel foglalkozó cég vezetőjével, akitől megtudtuk, a „fiúk" terepen vannak, de hamarosan vissza kell érniük, várjunk nyugodtan, mert néhány percen belül meg kell érkezniük. Mi pedig türelmesen vártunk, aztán hozzávetőleg fél óra elteltével ismét felhívtuk a főnököt, aki előírásszerűen ismét közölte velünk, hogy már nem kell sokat várnunk.
Nekünk azonban egy újabb húsz perces várakozás után úgy tűnt, hogy ez az időintervallum már nem fér bele a „hamarosan meg kell érkezzenek" kategóriába, és úgy döntöttünk, a készülékeket a rendeltetési helyen elhelyezzük és másnap visszatérünk a helyszínre, legalább annyit megtudhassunk, egyáltalán kijár-e valaki naponta a lerakathoz, vagy csak ámítás az egész. Amint azonban kipakoltuk a tévékészülékeket, a helyszínre érkezett egy Audi személygépkocsi és egy középkorú hölgy közölte velünk, ő a főnök felesége és kinyitja a gyűjtőpontot, hogy elhelyezhessük benne hulladékainkat, ugyanakkor fényképezhessünk is bent. Információkat azonban ő nem tud adni, csak a férj, aki azonban nincs a városban, de a későbbiekben szívesen segítségünkre lesz.
Az egykori kincsek új célt szolgálnak majd
Amint beléptünk az egykori fűtőház épületébe óriási elektronikai készülék-hegy fogadott minket. Monitorok, mikrohullámú sütők, televíziók, nyomtatók és egyéb egykor használatban lévő tárgyak hevertek egymáson. A cégvezető feleségétől sikerült még annyi információt megtudnunk, hogy jelenleg a „fiúk" cégeknél, illetve nyugdíjas személyeknél lehetnek begyűjteni a már használhatatlan gépeket és hogy 2006 óta foglalkoznak ezzel. Ezen információk tudatában már könnyű volt elképzelnünk, hogy a zárt ajtók ellenére hogyan is sikerült ennyire felhalmozni a hulladékot.
Az azonban továbbra is talány marad számunkra, hogy azok a lakosok, akik a program szerint 8-16 óra között a helyszínre szállítják az eldobandókat, miként tudnak megszabadulni tőlük.
Az épület ajtaján lakat fogadott bennünket
